TÓTH István, EFIAP

A FOTÓKLUB TISZTELETBELI TAGJA – ČESTNÝ ČLEN FOTOKLUBU

( + 2016)

Narodil sa v roku 1923 v Nyáregyháze. Na podnet vynikajúceho fotografa a estéta Frigyesa Hallera sa od roku 1948 pravidelne zúčastňoval na medzinárodných súťažiach a prehliadkach. Jeho meno sa stalo čoskoro známe na rôznych domácich a medzinárodných fotosalónoch a výstavách. Jeho  práce boli vystavené v 52 štátoch na 2200 medzinárodných výstavách a boli ocenené 327 medzinárodnými cenami. Jednou z najvýznamnejších je ocenenie „Vynikajúci fotograf roka“, ktoré mu bolo udelené v New Yorku (1980) a ktoré je v odborných kruhoch považované za fotografického Oscara.  V tvorbe Istvána Tótha sa odráža harmonická spätosť umeleckého nadania s brilantnými technickými znalosťami.  Obsah, forma a technika sú preňho rovnako dôležité. Svojráznym pohľadom vníma  život a prírodu okolo seba. Je majstrom zobrazovania ľudského života a cítenia. V jeho fotografiách je všade prítomný človek: premýšľajúci, sužujúci sa, smutný, zavrhnutý, unavený, ale aj dúfajúci, radostný.  István Tóth kráča na pôde klasického fotografického umenia. Obrazy tohto vynikajúceho autora sú vyvážené, ich myšlienkový obsah je nadčasový.  Svoje obrazy si väčšinou dopredu naplánuje, komponuje, dokonca si ich občas ceruzkou aj naskicuje, až potom k nim hľadá vhodné modely a prostredie. Veľkú časť jeho prác tvoria portréty, zväčša portréty umelcov, jeho súčasníkov. Tieto podobizne sú však viac, z týchto fotografií možno vyčítať aj charakter, osudy i životné postoje spisovateľov, maliarov a sochárov, ktorých zobrazuje v prostredí svojho domova alebo ateliéru, prípadne aj s výrečnými atribútmi.  Umenie Istvána Tótha pramení z jeho hlbokej ľudskosti. Dôsledne, vytrvalo, s hlbokou úctou a pokorou k umeniu  kráča po ceste, ktorú si sám zvolil. Jeho diela dokazujú, že len takto je to správne – len takto to možno hodnoverne robiť. Zomrel v roku 2016.                                                                             

1923-ban született Nyáregyházán. Haller Frigyes fotóművész és esztéta tanácsára kapcsolódott be a nemzetközi kiállításokba 1948-tól kezdődően. Neve hamarosan ismertté vált különböző hazai és nemzetközi fotószalonokon és kiállításokon. Alkotásait 52 országban, 2200 nemzetközi kiállításon mutatták be, s 327 nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát. Ezek között az egyik legjelentősebb a New Yorkban adományozott „Az Évszázad Kiváló Fotóművésze” (1980) díj, amelyet szakmai körökben a fotóművészet Oscar-díjának tekintenek.      Tóth István fotográfiáin a művészi tehetség és a mesteri technikai tudás harmonikus ötvözete tükröződik. A tartalom, a forma és a technika egyformán fontosak számára. Sajátos meglátással érzékeli és ábrázolja az embert és a természetet. Mestere az emberi élet és az érzelem ábrázolásának. Képeiben mindenütt ott van az ember: a gondolkodó, a tépelődő, a bánatos, kitagadott, megfáradt, bizakodó, az örömet kereső.  A klasszikus fotóművészet útját járja. Fekete-fehérben látja és láttatja a világot, ahogy szívesen mondja önmagáról: ő nem fényképez, hanem fénnyel ír. Tóth István képei kiegyensúlyozottak, tartalmuk, modanivalójuk időtálló. Mielőtt a képeit megalkotja, megszerkeszti, többnyire előre megtervezi azokat, sőt, néha ceruzavázlatot is készít, s ehhez keresi a megfelelő modelleket, helyszíneket. Alkotásainak jelentős része portré, túlnyomó részben művészportré. Ezek a képek túlmutatnak a modellek pillanatnyi állapotán, hangulatán. Az otthonukban, műtermükben megörökített írók, festők, szobrászok karaktere, életútja, a világhoz való viszonya is leolvasható a fényképekről. Tóth István képeiből, művészetéből a mélységes emberség árad. Nem utánoz, maga választotta útján halad töretlenül, következetesen, a művészet iránti elkötelezett alázattal és tisztelettel. Művei bizonyítják, hogy ez így helyes – csak így szabad. 2016-ban elhunyt.